2010. február 12., péntek
2010. február 10., szerda
2010. február 8., hétfő
Altató
Hallom hogy az esőcseppek kopognak az ereszen,
Egy aprócska kis tű, táncot jár a bakelit lemezen.
A fülemet hegyezem, élvezem hogy megnyugtató nesz lesz,
Aludj szépen kis Balázs, holnap rohadt korán kelhetsz.
Budapest már csicsikál, kialudtak a lámpák,
Alszik már a város, a szemüket lezárták.
Csak ketten vagyunk ébren, csak Ő meg Én,
Engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény.
A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
Már látom magam előtt ahogy az égbe felrepítenek
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
Nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok
Aztán mégis. Egyszer csak véget ért a kép,
A szemem felnyitottam, de belül űr, csak lék.
Hova tünt a látvány, a felhők feletti séta?
Hiányzott a szó, mért lett mindenki néma?
A vénámban meg áll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
Most átkarolnálak, befordulnék és alhatnék.
Még egy kutyám sincsen, amit este simogathatnék.
Hogy sajnáltassam magam nekem ez jelent yo bulit,
Megint azt várom hogy anyám adjon jó északát puszit.
Éjjel 2kor csak itt panaszkodok egy füzetnek,
Okosakat írok, hogy ne tartsam magam üresnek.
Mások költőnek születtek, engem nem teremtettek annak,
Tollat adtak a kezembe, hogy írogassak magamnak.
Hogy gondolkodjak rajta, ne legyek már hasztalan,
Kit ölelnék át szivesebben, Téged vagy a hangfalam?
Kivel bújnék össze, pár papírral vagy Veled?
Mit találok szebbnek, 1-2 betűt vagy a szemed?
Szerettelek, szeretlek csak szavak szavak hátán,
Másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,
Másnak cél vagy, csak egy feladat csak egy próba,
Másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba.
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem!
Te vagy a lelkem! Te vagy az egyetlen szerelmem!
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, te vagy a könycsepp az arcomon.
Örűlt vagyok tudom én hát így nöttem fel,
Tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel,
Dehát ilyenné lettem, behunyom a szemem és máris ott termetsz mellettem!
Nyugodtan fekszeL, felém nézel, végre látlak,
Elvarázsolsz, elbűvölsz, ezért imádlak!
Hallom a szívverésed, hallom a lélegzeted,
Látom a szemedben a fényeket, nem lesz több ég veled.
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket...
Egy aprócska kis tű, táncot jár a bakelit lemezen.
A fülemet hegyezem, élvezem hogy megnyugtató nesz lesz,
Aludj szépen kis Balázs, holnap rohadt korán kelhetsz.
Budapest már csicsikál, kialudtak a lámpák,
Alszik már a város, a szemüket lezárták.
Csak ketten vagyunk ébren, csak Ő meg Én,
Engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény.
A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
Már látom magam előtt ahogy az égbe felrepítenek
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
Nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok
Aztán mégis. Egyszer csak véget ért a kép,
A szemem felnyitottam, de belül űr, csak lék.
Hova tünt a látvány, a felhők feletti séta?
Hiányzott a szó, mért lett mindenki néma?
A vénámban meg áll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
Most átkarolnálak, befordulnék és alhatnék.
Még egy kutyám sincsen, amit este simogathatnék.
Hogy sajnáltassam magam nekem ez jelent yo bulit,
Megint azt várom hogy anyám adjon jó északát puszit.
Éjjel 2kor csak itt panaszkodok egy füzetnek,
Okosakat írok, hogy ne tartsam magam üresnek.
Mások költőnek születtek, engem nem teremtettek annak,
Tollat adtak a kezembe, hogy írogassak magamnak.
Hogy gondolkodjak rajta, ne legyek már hasztalan,
Kit ölelnék át szivesebben, Téged vagy a hangfalam?
Kivel bújnék össze, pár papírral vagy Veled?
Mit találok szebbnek, 1-2 betűt vagy a szemed?
Szerettelek, szeretlek csak szavak szavak hátán,
Másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,
Másnak cél vagy, csak egy feladat csak egy próba,
Másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba.
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem!
Te vagy a lelkem! Te vagy az egyetlen szerelmem!
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, te vagy a könycsepp az arcomon.
Örűlt vagyok tudom én hát így nöttem fel,
Tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel,
Dehát ilyenné lettem, behunyom a szemem és máris ott termetsz mellettem!
Nyugodtan fekszeL, felém nézel, végre látlak,
Elvarázsolsz, elbűvölsz, ezért imádlak!
Hallom a szívverésed, hallom a lélegzeted,
Látom a szemedben a fényeket, nem lesz több ég veled.
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket,
Csak aludjunk jól és álmodjunk szépeket...
Vallomás
Most hallgasd és figyelj jól,
mert ez az egész rólam és rólatok szól.
Hogy ki vagyok? Amit érzek, amit látok,
s mit az élettől várok…
Nap mint nap reggel, mikor nyitom szemem,
ó Uram, fogadd szívből jövő köszönetem,
hogy élek és járok, mindent hallok-látok,
de nem úgy mint mások. Most szólok hozzátok,
ti nem tudjátok, hogy mit csináltok,
nem érzitek mit érez, akit kihasználtok.
Itt van a szerelem, ami csak szó nektek,
amit ha kimondtok, azt hiszitek jót tesztek
azzal, ki ezt érzi. A szíve vakká teszi,
mi nem hátrány, de kihasználja, ki észre veszi.
Ettől hányok, mert sokan velem is így bántak!
Az álmaim helyett csalódások vártak.
Szívem, mi egykor nyitott volt a világra,
mára összetört több ezer szilánkra.
Csak a hitem, mi erőt ad, mi szeret,
ide miattatok bújok el sírni vagy nevetni.
Hogy én miért nem nevetek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem sírok, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem szeretek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért vagyok ilyen, ezt ne kérdezd!
Sok mindent nem értesz, azért mert nem látsz,
csak a felszínt, de jobb is, mert nem vársz
többet tőlem, mint amit mutatok.
Én nem színlelek ilyet, csak óvatos vagyok.
Én és én, két énnel élek,
mi összeköt minket: az Úr és a lélek.
Csak a családom, barátok ismernek,
bárki más, sokan mondják, de csak tippelnek,
akiket nem engedek közelebb magamhoz,
csak ki tiszta, így rám nem ragad kosz.
Én már látom, hogy ki az, ki megértett,
ki az, ki megtérhet, és ki szívemig elérhet.
Nem vágyok másra, mint egy igaz barátra,
(ja) és nem csak valakire, hanem egy társra,
aki szívből szeret, és szívemnek ad életet,
hűen elkísér utamon, amíg csak lehet.
Igaz volt ki mellett már boldogan éltem,
mégis vége lett. Hogy miért? Most már értem!
Mert a sors más utat szánt nekem,
hogy hol, mikor ki tart majd én velem?
Azt nem tudhatom, és nem tudhatja senki,
hogy mit hoz a jövő, csak jól kell figyelni.
Minden apró kis jelre, mik fontosak lehetnek,
mikor a pillanatok peregnek.
Rövid az élet, ezért úgy kell tenned,
ha úgy érzed, ő az, el ne engedd!
Mert az nem biztos, hogy lesz még több esélyed,
életed, gyermeked, kinek ezt elmeséljed.
Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
mert sokan bántanak, kevesen szeretnek.
Emberek, kiket nap mint nap látok,
közöttük járok, de nem találok
olyat, ki elfogad, olyat ki tisztel,
aki rám büszkén tekint fel
minden tettemért, szívem-lelkemért,
mit kitettem, mégis csalódás mi engem ért.
Ezért lett két énem egy testben.
A vérem mi lávaként kering bennem,
vezet engem hosszú utamon,
mit én élek át. Vele tudatom,
hogy lásd, ne csak nézz, hogy merre mész,
és bölcsebben járj, becsüld meg, mit elérsz,
az életed, ki szeret, minden segítő kezet,
és azt, ki egy nap téged boldoggá tehet.
aha…jee…most sírjak vagy nevessek?
gyűlöljek vagy szeressek?
ez a kérdés...érted?
mert ez az egész rólam és rólatok szól.
Hogy ki vagyok? Amit érzek, amit látok,
s mit az élettől várok…
Nap mint nap reggel, mikor nyitom szemem,
ó Uram, fogadd szívből jövő köszönetem,
hogy élek és járok, mindent hallok-látok,
de nem úgy mint mások. Most szólok hozzátok,
ti nem tudjátok, hogy mit csináltok,
nem érzitek mit érez, akit kihasználtok.
Itt van a szerelem, ami csak szó nektek,
amit ha kimondtok, azt hiszitek jót tesztek
azzal, ki ezt érzi. A szíve vakká teszi,
mi nem hátrány, de kihasználja, ki észre veszi.
Ettől hányok, mert sokan velem is így bántak!
Az álmaim helyett csalódások vártak.
Szívem, mi egykor nyitott volt a világra,
mára összetört több ezer szilánkra.
Csak a hitem, mi erőt ad, mi szeret,
ide miattatok bújok el sírni vagy nevetni.
Hogy én miért nem nevetek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem sírok, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért nem szeretek, ezt ne kérdezd!
Hogy én miért vagyok ilyen, ezt ne kérdezd!
Sok mindent nem értesz, azért mert nem látsz,
csak a felszínt, de jobb is, mert nem vársz
többet tőlem, mint amit mutatok.
Én nem színlelek ilyet, csak óvatos vagyok.
Én és én, két énnel élek,
mi összeköt minket: az Úr és a lélek.
Csak a családom, barátok ismernek,
bárki más, sokan mondják, de csak tippelnek,
akiket nem engedek közelebb magamhoz,
csak ki tiszta, így rám nem ragad kosz.
Én már látom, hogy ki az, ki megértett,
ki az, ki megtérhet, és ki szívemig elérhet.
Nem vágyok másra, mint egy igaz barátra,
(ja) és nem csak valakire, hanem egy társra,
aki szívből szeret, és szívemnek ad életet,
hűen elkísér utamon, amíg csak lehet.
Igaz volt ki mellett már boldogan éltem,
mégis vége lett. Hogy miért? Most már értem!
Mert a sors más utat szánt nekem,
hogy hol, mikor ki tart majd én velem?
Azt nem tudhatom, és nem tudhatja senki,
hogy mit hoz a jövő, csak jól kell figyelni.
Minden apró kis jelre, mik fontosak lehetnek,
mikor a pillanatok peregnek.
Rövid az élet, ezért úgy kell tenned,
ha úgy érzed, ő az, el ne engedd!
Mert az nem biztos, hogy lesz még több esélyed,
életed, gyermeked, kinek ezt elmeséljed.
Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
mert sokan bántanak, kevesen szeretnek.
Emberek, kiket nap mint nap látok,
közöttük járok, de nem találok
olyat, ki elfogad, olyat ki tisztel,
aki rám büszkén tekint fel
minden tettemért, szívem-lelkemért,
mit kitettem, mégis csalódás mi engem ért.
Ezért lett két énem egy testben.
A vérem mi lávaként kering bennem,
vezet engem hosszú utamon,
mit én élek át. Vele tudatom,
hogy lásd, ne csak nézz, hogy merre mész,
és bölcsebben járj, becsüld meg, mit elérsz,
az életed, ki szeret, minden segítő kezet,
és azt, ki egy nap téged boldoggá tehet.
aha…jee…most sírjak vagy nevessek?
gyűlöljek vagy szeressek?
ez a kérdés...érted?
Nah végre haza értem..megint szar a kedvem azt gondolom azért mert megint meg hallottam egy számot amit nem kellet volna...és mert fanni volt olyan kedves és hozott nekünk afc-t technikára xDDD a the grenma még jó is de az új albuma az afc-nek kicsit gáz:/ nah mind1 ő érzi.. :D
rem 1-2ember azért olvasni fogja a blogomat ha már meg csináltam...
rem 1-2ember azért olvasni fogja a blogomat ha már meg csináltam...
2010. február 7., vasárnap
Bemutatkozás stb...
Üdv. én egy átlagos 14.éves srác vagyok,aki próbálja élni az életét(nem túl sok szerencsével).
Kunszentmártonban élek egy elég tróger és mocsár város,szinte semmi sincs itt csak meghalni jön ide az ember.Most a kunszentmárton városi ált. iskola eléggé rossz tanulója vagyok.
Eléggé elvont és lázadó beálítotságú ember vagyok,ezért sokan gyűlölnek még akkor is ha nem ismernek de nem túlságosan érdekel. :D
A blog neve:Elbaszott emos--->ez én lennék ezt a nevet a nyáron Lázi Adrienn-től kaptam.
Ezt a blogot szinte csak ismerkedés és unalom űzés miatt csinálom....
hát röviden tömören ennyi...
Kunszentmártonban élek egy elég tróger és mocsár város,szinte semmi sincs itt csak meghalni jön ide az ember.Most a kunszentmárton városi ált. iskola eléggé rossz tanulója vagyok.
Eléggé elvont és lázadó beálítotságú ember vagyok,ezért sokan gyűlölnek még akkor is ha nem ismernek de nem túlságosan érdekel. :D
A blog neve:Elbaszott emos--->ez én lennék ezt a nevet a nyáron Lázi Adrienn-től kaptam.
Ezt a blogot szinte csak ismerkedés és unalom űzés miatt csinálom....
hát röviden tömören ennyi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)